Hónapokon át irigykedve olvastam a sporttársak írásait, fogási beszámolóit a kelet-magyarországi vízfolyásokon szerzett élményeikről. Sokáig úgy éreztem, hogy iszonyatos „versenyhátrányban” vagyok velük szembe itt Baranyában. A Dráva és a Duna is messze van a megyeszékhelytől, ráadásul egy Zagyvához, Ipolyhoz vagy Sajóhoz képest kategóriákkal nagyobb víznek számítanak. Domolykót akartam fogni, de nem tudtam, hogy hol? Egyszer eljutottam a Zalára, de sikertelen voltam. Már-már beletörődtem, hogy nekem csak a tavak maradnak és a csukázás, amikor derült égből villámcsapásként kezdtem felfedezni a baranyai vadvizek csodálatos élővilágát.

Első alkalommal az Okor-patakon próbálkoztam, ráadásul saját készítésű wobbleremmel, amire csak egy szál egyágú horgot akasztottam. A botom egy régi rövid üvegbot volt 25-ös damillal. Ez a patakocska amúgy nagyon nehéz pálya. Kis víz, dús partszéli növényzet, kevés dobási lehetőséggel, azt is csak zajosan lehet megközelíteni. Legnagyobb meglepetésemre mégis sikerült halat akasztanom rajta. Nem is tudtam igazán lereagálni a támadást, először azt hittem, egy zacskót kaptam el. A kemény bot, az egyágú horog és megilletődöttség együttesen a domi malmára hajtotta a vizet, már láttam, amikor lemaradt.

A halvesztés utáni csalódottságot mégsem éreztem. Hihetetlen volt, hogy saját csalival, Baranyában egy eldugott kis vízen (fél)sikert értem el. Ezáltal újra lendületet kaptam a csalikészítéshez és a baranyai kisvizek felderítéséhez is.

Ezen a vízen még kétszer próbálkoztam eredménytelenül, majd jött a vajszlói szemétszedős akció a Fekete-víz partján. Gyülekező előtt Zsolttal sikertelenül dobtunk párat csukára. Ekkor már egy lágyabb bottal, és több apró fahallal és fabogárral a zsebemben jártam a partot. Társam a híd alatt szedéseket vett észre és köröm méretű körforgóra ütése is volt. Miután elmondta tapasztalatait, azonnal feltettem a zsír új cserebogár utánzatú Tiny-t, és sikerült életem első, majd második domolykóját is kifognom. Kezdésnek mindkettő 25 cm felett volt, ami külön öröm. 

Életem első domolykója, Tiny-re kapott

És a második is

A nap már így is bearanyozódott, pedig még 10 órát sem mutatott az óra. Miután kis csapatunk három óra alatt kitisztította a csatorna egy szakaszát, újra nekiálltunk dobálni. Én maradtam a domolykóknál, de Zsolt ismét jól ismerte fel a lehetőségeket, és piros 3-as körforgóval kezdte keresni a csukákat. Hamar csobogott is előtte a víz, az eredmény egy 45-ös kroki volt. Tántoríthatalan voltam, még mindig nem adtam fel a gyökérlakók zaklatását. Amikor azonban felettem 50 méterre Zsolti ismét fárasztott, követtem a példáját: fel a piros Mepps-et, és a túlpartról én is nekiálltam csukázni.

Zsolti első csukája

A második után már nem fotóztunk többet

Iszonyatos pezsgés volt ezen a 200 méteres szakaszon. Délután 5-ig hét csukát 80dkg-3kg méretben tereltünk partra, bónusznak nekem beugrott még kettő kilóforma jász is, amiről előtte nem is álmodtam volna. Eredményes horgászatunk zárásaként meg is állapítottuk, hogy a kis víz meghálálta a gondoskodást. Igazán nagy eredményként éltük meg ezt a napot.

Csodálatos jászkeszeg

Teltek múltak a napok mire felismertem,  nem biztos, hogy 40 kilométert kell utazni a domolykókért, hiszen a közelben ered a Pécsi-víz, érdemes azt is megnézni. Amikor először mentem le az egyik falu határában lévő híd lábához, nem kaptam szikrát. Nagyobbnál nagyobb halak álltak a kövek, gyökerek nyújtotta fedezékben, és a hírükkel ellentétben szinte alig zavartam meg őket jelenlétemmel. Akkor bot nem volt nálam, de elhatároztam, hogy pár napon belül visszatérek. Így is történt. A nagy bevetésre bevásároltam egy marék 400 forintos GoldStar Bug-ot. A 2g-os csörgős csalit nagyon nehéz dobni, viszont nem tudnak ellenállni neki a narancssárga uszonyosok.

Körömnyi GS Bug

A pálya itt is iszonyatosan nehéz. Vízmélysége 20-60 cm között van, de az aljzaton lévő növényzet, békanyál és társai szinte lehetetlenné teszik a horgászatot rajta. Talán ezért is maradhattak meg benne ezek a szépséges állatok.

Nehéz pálya, húzós vízzel, sok növénnyel

Bár a helyiek kaszálják a partot, a víz alatt mégis megmarad a dzsungel

Próbálkozásaimat mégis hamar siker koronázta. Eleinte szinte kizárólag nagyobbakat fogtam, arasznyi alig volt köztük. Az elhibázott dobásaim alig zavarták meg őket, kapásra viszont csak akkor szánták magukat, ha az első két méteren problémamentesen tudtam vezetni a kis bogárimitációkat. Ami valljuk meg nem egyszerű, hiszen a sok uszadék mellett az erős sodrás is nehezíti helyenként a feladatot. Ha a bevontatás sebességét egy kicsit is eltúloztam, az apró csali azonnal túlverette magát és kipattant a felszínre. Többször láttam, hogy a halakban ilyenkor győzte le a táplálkozási ösztönt az óvatosság, és hagytak fel a követéssel. Tapasztalat volt az is, hogy egy-egy helyen ha akasztottam halat, akkor legalább 20 méterrel arrább volt érdemes csak újra próbálkoznom. Cserébe viszont szinte minden új hely halat is adott, ami egészen hihetetlen.

Darabosabb

Színpompás társa

A május ennek fényében telt el. Kb. 5-6 alkalommal néztem le erre a helyre,  és soha nem úsztam meg hal nélkül, ami igazán jót tett az önbizalmamnak. Két alkalommal családos kísérettel is sikerült halakat fognom, és ez különösen rácáfol a domolykók híres óvatosságára.

Catch

and Release

A patak felső szakaszán szerzett élmények növelték bennem a kíváncsiságot, hogy mi lehet egy-két, öt-tíz faluval lejjebb? A gondolatban gyártott elméletek bizonyítására természetesen hamar próbát is tettem a korábbi helyszín alatt egy falunyival. A különbség szemmel látható volt. Ez a szakasz közvetlenül a kertek alatt haladt, nem sokkal följebb egy közeli horgásztavacska kifolyója is bővítette a vízhozamot. A vegetáció sokkal változatosabb volt. A partján helyenként megjelent a sás, hosszú méterekre örök biztonságot nyújtva az ősdomolykóknak. A lágyszárúak mellett termetes fák adnak itt hűsítő árnyékot a déli napsugarak ellen horgásznak és leendő prédájának egyaránt.

Liget-szerű rész fákkal, sással


A felszínen idilli a kép, de a víz alatt ádáz küzdelem folyik minden egyes ízeltlábúért

Ezen a szakaszon kezdetben az ellenállhatatlan Bugokkal kezdtem, de hamar rá kellett jönnöm, hogy enyhe mélyretörésük és intenzív veretésük miatt a sűrű aljnövényzet és a húzós szakaszok megnehezítik vele a pecát. Ettől függetlenül hamar akasztottam egy 30 cm körülit. A kapás leírhatatlan volt. Miután már vagy fél tucatjára hajítottam a bokor tövének környékére a kis plasztikot, szinte hitehagyottan lódítottam sokadszorra is ugyanoda a csalit. A dobás nem is lett túl pontos, a bokor levelei között ért vizet, ám mielőtt még a csalimentés kockázatai átfuthattak volna agyamon, óriási pocskolással repült a domolykó a levegőbe a horgommal a vaskos szájában. A kifeszülő monofil így már könnyedén szabadult a levelek öleléséből. Rövid küzdelem után óvatosan sikerült a lábamhoz terelni a kis torpedót, de a susnya és a csalánok miatt alig fértem a halhoz. Végül sikerült is mellészákolnom, ami az állatnak hirtelen a szabadságot jelentette.

A Bugon lecseréltem a gigantikus hármashorgot apróbbra, ami a halak ellen hatásos, de szákolást követően negyedórás himzőszakkörrel felér a kiszabadítása a hálóból

Ezek után sikerült még fognom két-három halat, de az igazi sikert a Tiny hozta meg. Ez nem mélyretörő, nyugodtan el lehetett húzni a térdig érő vízben is úgy, hogy nem akad fenn az áramlásban lengedező növényeken, nem mellesleg mérsékelt veretése miatt végig a víz alatt lehet tartani. Az elmélet ismét igazolódott: Aznap minden állásról sikerült hallal továbbállnom. Tizet sikeresen kézbe vehettem, de számtalan rontott kapásom, követésem és kopogtatásom is volt. A legnagyobb tömegű halat az ötödik lekövetés után sikerült horogra kerítenem, miután kivételesen a patak másik partja alatt húztam el a Tinyt.

Bandanagy

Az eddigiekhez képest is újdonság volt, hogy mennyire ki voltak éhezve itt a halak. Több esetben már beesőre látványos kapással reagáltak. Volt olyan akció, amikor egy fa tövénél állva botvégen játszadoztam a csalimat vizslató küszökkel, és egyszer csak odavágott a lábam alól egy termetesebb domolykó. Miután elvétette, a közelben maradt, és több próbálkozás után végül sikeresen szedte le az apró műanyagot.

A fa árnyékában jól megbújnak

Az állatvilágból talán a katicával és a gólyával lehetne metaforikus kapcsolatba állítani a domolykót. Azok is általános elismerésnek és megbecsülésnek örvendenek az emberek gondolataiban, de mindkettő vérmes predátor, aki nem bízza a véletlenre, ha a létfenntartásról van szó. Termetüket meghazudtolóan agresszív és vérengző fajnak ismertem meg ezt a halfajt. 

Hazafelé magamban már izgatottan tervezgettem a következő kalandomat, amikor a patak lenti szakaszát vallatom majd Kémes és Cún között némi Fekete-vizes balinozást is számításba véve. De erről majd a következő posztban számolok be.

A bejegyzés trackback címe:

https://kisgyerek.blog.hu/api/trackback/id/tr542926152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2011.05.30. 10:11:02

Jó írás, remek fogalmazás, nagyszerű horgászat!
Az oldal azonban kicsit nehezen áttekinthető, értem ezalatt a főoldalt. Sok a kép, nagy az összevisszaság. A kevés néha több! :-O Csak így tovább!
Mikor horgászunk együtt?

kisgyerek9 · http://kisgyerek.blog.hu 2011.05.30. 10:56:38

@AtyafiPeca: Köszi a dicsérő szavakat! Az összevisszaság részben a Blog.hu-nak köszönhető, mert elég korlátozott módon szerkeszthető basic levelen. Részben nekem is, mert amolyan learning-by-doing készülget a blog.
Egy kicsit most átrendeztem, mert tényleg kaotikus volt. Gondolkodtam, hogy átköltözök másik oldalra, mert ott a kommentelés is free, de asszem maradok...

kisgyerek9 · http://kisgyerek.blog.hu 2011.05.30. 10:59:47

@AtyafiPeca:
hétvégém sűrű lesz, utána meg már eligérkeztem tesómnak a pécsi-vízre.
Mindenképpen mehetnénk közösen valahova.
Szívesen megnézném a Pécsi középső szakaszát és a Fekete Vajszló feletti részét.
Mentettem a számod, sms megy.

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2011.05.30. 11:13:18

Oké!
Wordpress blog nagyon pepec és sok felület közül válogathatsz. Ha netán költözni szeretnél. Ami még engem nagyon zavar, hogy a képeket csak kicsiben lehet megtekinteni. Ilyen kis képekben elvesznek a sokat mondó részletek. :-)Az írások valóban jók, szerintem kár őket agyonnyomni ezzel a felülettel és külalakkal, amiről persze nem Te tehetsz. :-)
Bocs az őszinteségért.

kisgyerek9 · http://kisgyerek.blog.hu 2011.05.30. 11:20:56

@AtyafiPeca: a kis képek szimpla lustaság...korábban vettem a fáradságot és feltöltöttem két méretben a képet, és rákattintva új ablakban nyitotta meg az eredetit...

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2011.05.30. 11:23:20

Wordpressen csak egy méretben kéne feltöltened. :-)

kisgyerek9 · http://kisgyerek.blog.hu 2011.05.30. 11:27:51

@AtyafiPeca: nagy macerának tartom így látatlanban, meg nem tudom, hogy a blog.hu-n lehet-e autodirektet csinálni...

AtyafiPeca · http://atyafipeca.wordpress.com/ 2011.05.30. 11:41:08

Talán. Szerintem nem. :-) Szopás az biztos.

kisgyerek9 · http://kisgyerek.blog.hu 2011.05.30. 16:30:15

@AtyafiPeca: Meg régi becsípődésem a Kapos, a Baranya-csatorna és a Völgység-patak Sió felé eső része. Ez utóbbit múltkor Bonyhádnál néztem, ott elég halottnak tűnt.

melaPeti 2011.06.09. 18:30:41

Üdv!
A bejegyzés első gondolatait végigolvasva döbbentem rá, hogy néhány éve én is pontosan ezen keseregtem: Baranyában, Pécs környékén nekem nem jut domolykó! ...és tessék! Csak egy kicsit kellett volna figyelmesebbnek lennem. Mindenesetre gratula a halakhoz! (komoly irigység fogott el :)!) Sajnos már nem azon a környéken élek, de a családlátogatás asszem remek apropó lesz egy UL pecára. Jelentem belépek a rendszeres látogatók közé itt és atyafi oldalán is! Hát akkor görbüljön!
mP

kisgyerek9 · http://kisgyerek.blog.hu 2011.06.09. 23:34:56

@melaPeti: sokáig én is azt hittem, hogy mission impossible, aztán az egyetlen lehetséges módot választottam a probléma megoldására. Megnéztem, hogy mi a legnagyobb vízfolyás a megyében (Duna, Dráva), aztán megnéztem, hogy mi következik utána: Karasica, Fekete-víz. Feketén fogtam is, így elindultam folyásiránnyal felfelé a mellék-"folyók" felé...
Meglepetések nincsennek: aki megy, az fog, aki nem megy, az nem fog :)