Tavasszal vittem haza csukát. Megsütöttük, mindmegettük. De! Családból érkeztek a hangok, hogy fogjak olyan halat is, amit ők is szeretnek. Fogjak kárászt! Újabb terv, amit teljesíteni kellett, bár nem éppen testhezálló.

K – Á – R – Á – S – Z

Öcsém már régóta rágja a fülemet, hogy menjünk pecázni. Őszintén megvallva, kicsit „bűnösnek” érzem magam, hogy idén késő tavasszal - végre - elhatározta magát, és újdonsült komoly kereső emberként meghozta a jó döntést: beruházott egy induló pergető szettbe.

Újra kilátogattam a Kémes alatti területre egy jó domolykózás és egy esetleges balinfárasztás reményében. A kirándulás apropóját az is adta, hogy Zsolt barátom - aki teljesen behörgött az addigi élményeim hallatán - Pécsen volt. A pálya ezúttal egészen más arcát mutatta, mint egy héttel előtte. Előző éjjel erőteljes hidegfront betörés volt a Dunántúlon, így még a reggeli indulásunk is megkérdőjeleződni látszott.

A sorozat 2. részében euforikus hangulatban írtam a Fekete-víz és a Pécsi-víz Kémes alatti szakaszáról. De a horgász élete nem csak játék és mese…Vannak bizony olyan napok, amikor rettenetesen beszenvedünk, és komolyan meg kell dolgoznunk egy-egy halért.

Az elmúlt hetekben szerencsére sokszor voltam vízparton, így az írás kicsit feledésbe merült. Ezt most rohamléptekben pótolni fogom, ezért pár nap eltéréssel fognak megjelenni a posztok. Rögtön itt a 2. rész: Baranyai felfedező túráim második, önálló etapjának tartom Fekete-víz és a Pécsi-víz Kémes és Cún között csorgadozó szakaszainak megismerését. 

Hónapokon át irigykedve olvastam a sporttársak írásait, fogási beszámolóit a kelet-magyarországi vízfolyásokon szerzett élményeikről. Sokáig úgy éreztem, hogy iszonyatos „versenyhátrányban” vagyok velük szembe itt Baranyában. A Dráva és a Duna is messze van a megyeszékhelytől, ráadásul egy Zagyvához, Ipolyhoz vagy Sajóhoz képest kategóriákkal nagyobb víznek számítanak. Domolykót akartam fogni, de nem tudtam, hogy hol? Egyszer eljutottam a Zalára, de sikertelen voltam. Már-már beletörődtem, hogy nekem csak a tavak maradnak és a csukázás, amikor derült égből villámcsapásként kezdtem felfedezni a baranyai vadvizek csodálatos élővilágát.

Mint az előző posztban arról már beszámoltunk, 2011. április 16-ra a Fekete-víz vajszlói szakaszára szerveztünk szemétszedést. Hogy miért erre a vízre esett a választás, és hogy sikerült az akció, arról a továbbra kattintva olvashattok.